My Way

"Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd." ezt tegnap megtapasztaltam. Ettől függetlenül viszont nagyon jol éreztem magam, annyi volt a baj hogy nagyon gyorsan elment a nap, de ez már csak ilyen sajnos. egy életre szóló élmény volt. és talán még lesz is ilyen.

nem választottam, de csak mert máshogy alakult, de egyébként a találkozást válaszottam volna azt hiszem. nem hiszem hogy sokáig beszélnénk még, még akkor is ha nem találkozunk aztán gondoltam inkább találkozzunk ha már ugy is vége. de fordult a világ, ma mondta h holnap találkozunk és hogy utána is fogunk még beszélni. örülök neki :) majd meglátjuk milyen lesz a holnapi nap, elfogom mesélni.

választanom kell sajnos, vagy találkozok vele és többet nem beszélünk, vagy nem találkozunk és beszélünk elvileg.

Ez idő alatt engem csak az éltetet, hogy egyszer majd találkozunk, szeptemberbe azt mondta oktober eleje, sajnos nem jött össze, akkor azt mondta h majd jövöhéten, természetesen az se jött össze. Mondtam neki hogy annyit igérjen meg hogy a szülinapomra vagy addig lejön, megigérte, ez november végén volt, nem találkoztunk. ezután decemberről volt szó, jött egy átlátszó kifogással, mind1 nem tudtam mit csinálni elfogadtam, ekkora már elmondtam neki mit érzek iránta, nem nagyon hatotta meg, se jobb se rosszabb nem lett a kapcsolatunk. december elején viszont balesete lett, bekerült a korházba, nagyon rosszul éreztem magam, ott akartam lenni mellette éjjel nappal de sajnos nem lehettem, csak telefonon, gondoltam nem baj legalább tudja h van kire számítania van aki mindig ott van vele, aztán kijött a korházbol de ápolásra szorult igy nem tudtunk csak telefonon beszélni de ott is csak smsbe, egy percig nem jutot az az eszembe hogy tovább állok keresek mást magára hagyom, még akkor is ha nem lehet köztünk semmi. párhonapig ápolás alatt volt egészen pontosan március elejéig, ugye addig nem tudtunk találkozni aztán vége lett ennek az időszaknak ujra visszatértünk a régi kerékvágásba. természetesen kérdeztem hogy mikor találkozunk azt mondta egy honap mulva ha jobb idő lesz, az az áprilisba valamikor, gondoltam ha már ennyit vártam az az egy honap már nem oszt nem szoroz, viszont egyszer találkoztam vele chaten, másnak adtam ki magam és kérdeztem mit keres a chaten, szexet keresett már másnapra. aztán elmondtam hogy én vagyok akkor azt mondta nekem h csak hülyéskedik a chaten nem gondolta komolyan, kérdeztem hogy volt e azota valakivel azt mondta nem, mind1 én kértem bocsánatot tőle mert felkapta a vizet h miért vonom kérdőre, megbocsátot.. másnap ugyan ez végig játszodot megint megláttam de akkor már nem adtam ki másnak magam hanem rákérdeztem h mi a szitu ilyenkor, aztán felkapta a vizet én megint bocsánatot kértem. hát igen ilyen a szerelem bármit megtesz azért h ne veszitse el a szive választotját. aztán pár napok jol elvoltunk mignem megint megkérdeztem tőle h volt e valakivel, akkor azt mondta igen, kérdeztem mikor azt nem tudja már, vagy csak nem akarta elmondani, lényegtelen, azért kérdezgettem tőle mert én szerettem volna lenni az első akivel van miután felépült, meg is beszéltük hogy igy lesz ehez képest nem igy lett. mind1 megint én kértem bocsánatot. ez után mondta h március végén tudunk találkozni, teljesen rákészültem arra a napra azután hogy elmondta aludni nem tudtam annyira vártam azt a napot, eljött az az előtti nap amikor biztosra megtudta mondani h tudunk e találkozni vagy nem, természetesen nem, nem mondom h az ő hiábja miat most de nem jött össze megint, beletörödtem innentől viszont nagyon rajta voltam a találkozáson mert már nagyon beleéltem magam, mondtam neki hogy akár megyek én is nem kell neki jönni, áá nem azt nem várja el tőlem, hát nekem pedig tényleg mindegy lett volna csak láttam volna már végre. hát ennyi eljöttünk a máig, most ott járunk hogy tegnap nagyon megharagudot rám, mert megmertem kérdezni hogy mikor akar találkozni, arrafel hogy azt mondta hogyha én megyek akkor hétköznap 6 után ér csak rá, én mondtam neki hogy jo, bizonyára nem erre számítot, mert csak annyit mondot várjak már. kérdeztem h miért mire gondolt mikor találkozzunk, erre ő ugy bepöccent hogy azt mondta nekem majd ha jön szol, azota megint én kérek tőle bocsánatot folyamatosan, azt mondja nem haragszik ahoz képest azt mondta h majd ha jön akkor szol, hát ha valaki nem haragszik az nem ilyen, megigértem már neki h nem hozom szoba többet, csak felejtsük már el. de nem azota se ir itt ülök várom hogy irjon, mint régen. nem akarom én rákiabálni azt a rengeteg mindent amit érte tettem szimplán barátságbol rengeteg minden mindezt csak egy találka fejébe, és még annyit se kapok vissza hogy a találkárol beszélhessek vele, sőt mostmár semmiről nem beszélhetek vele. hát kérdem én hol itt az igazság? jol tudom hogy nem vagyok normális más már rég tovább lépet volna, talán majd nekem is fog sikerülni egyszer. na hát ennyi, innentől arrol fogok irni hogy mi a szitu, bár ha ez lesz akkor nem sokat. lehet irni hogy mennyire vagyok hülye, lehet tanácsot adni :) köszi hello

Hát ez egy elég fura nap volt, főleg a vége, most nem is nagyon szivesen irok ide, eléggé kivagyok, de leirom mitörtént az első találkozáson.

Szoval találkoztunk, ugye szex volt megbeszélve ennek megfelelően elmentünk a megfelelő helyre előtte persze beszélgetünk. aztán jött a szex, de abba hagytuk, valami oknál fogva, lényegtelen miért abba hagytuk és megegyeztünk h majd legközelebb. Én azt hittem h többet nem fogom látni még MSN se, de nem igy lett láttam és beszéltünk, egyre többet. Egy hónap mulva ujra találkoztunk, igaz akkor nem volt szó szexről, nem is történt semmi, vacsoráztunk beszélgetünk és ennyi. Azóta nem láttam sajnos ez az utolso találkozás aug. végén volt. Én ezen az utolsó találkozáson szerettem belé halálosan. mostmár tudom hogy a világ legnagyobb baklövése volt ez, de nem tudtam akkor se meg most se irányitani. Igen, 2008.04.02 van és még mindig egy olyan embert szeretek akit már nem láttam több mint fél éve és ráadásul még nem is reménykedhetek abba hogy valaha lesz közöttünk valami. na mi ez ha nem szivás? hogy mi történ ez alatt a több mint félév alatt, hogy még mindig szeretem? elmondom, de csak holnap...

Na elkezdem megint, ugyan is kicsit szerencsétlen voltam, mert biztam abba hogyha rákattintok a mentés gombra akkor az menteni is fog de nem igy lett kitörölte az összes mondatot amit leirtam, ugyhogy most már máshogy lesz. Naponta fogok egy egy kis részt irni a történetből, egészen addig amig elnem megyek itthonrol. A történetemnek ami az utamrol szol ami tavaly nyáron kezdődöt és akkor lesz várhatóan vége amikor sikerül kijutni külföldre.Néha beszúrok idézeteket amik ugy az életem részévé váltak.

Előszónak annyit, hogy ez a történet mint már irtam még mindig tart, tudom magamról, hogy nem jó amit csinálok, de egyszerűen jobbnak látom így, minthogy szenvedjek egy pár napot hetet esetleg hónapot. Ha okosak vagytok tanultok ebből és Ti már nem igy fogjátok csinálni hogyha esetleg hasonló helyzetbe kerültök.
Egy nyárinapon megismerkedtem életem szerelmével, ami nem rögtön hip hopra alakult ki természetesen, eleinte ismerkedtünk csak. Őszintén megmondom a chaten ismertem meg, alkalmi partnert kerestem, megtaláltam őt akivel jol elbeszélgetünk, persze letisztáztuk h csak szex semmi más, én még is megkérdeztem pár hét után hogy nem e barátkozhatnánk, elutasitó választ kaptam, de annyira nem zavart, mert rengeteg barátom van, csak szeretek ismerkedni barátkozni, aztán ha a szex meg a barátság még együtt is van annál jobb nincs is. Nem találkoztunk rögtön majd egy honap telt el amikor először találkoztunk persze nem ugy ahogy az elvolt tervezve. Egy egész napot akartunk együtt tölteni. Ennek előzménye az hogy bár azt mondta h csak szex semmi más minden nap beszéltünk és elég sokat, akaratlanul is jóba lettünk annyira hogy mindennap megkérdezzük mi van a másikkal. Szóval találkoztunk de hogy mi történt azt majd holnap... :)